Ősz van... jöhet a gombás tészta

Mondanom sem kell, hogy ezen az őszön nem sok eső esett, így sajnos kimaradt még eddig az erdei gombaszedés is. De nem baj, szerencsére venni lehet, a napsütés pedig még kitarthat úgy kb. december 23.-ig. :)
Így vásároltam egy adag barna csiperkét, szép nagyokat, mert már újra ránk tört a gombás tészta iránti vágy.
Természetesen egy újabb tésztás recept, aminél nem tudok pontos hozzávaló mértékegységeket, mert nem méregettem, annyira ki voltunk éhezve rá. :) Ez a póréhagymás, gyors verzió.
Linguine (vékony metélt) került hozzá, 30 dkg, ahhoz feltettem a vizet főni, közben a gombákból kiszedtem a tönkjét, (a Spar-os egységcsomagból 5-öt kivettem, az ment a tárkonyos ragulevesbe), aztán szépen folyó víz alatt lekeféltem őket, a tönköket megpucoltam, közben egy jó nagy serpenyőben kb. 10 dkg vajat felolvasztottam. 2 milliméteres szeletekre vágtam a gombát, hogy ne essen nagyon össze, és ugyanakkorára felkarikáztam egy teljes szál póréhagymát. Először a gombát dobtam a vajra, szépen el is is kezdett pirulni, aztán rögtön ment a hagyma is, só-bors kombó rájuk, és egy kis pirítás után csirke alaplét tettem rá 2 merőkanállal (szerencsémre épp készült a csirkeraguleves, így lopkodhattam közben.:)). Mikor a levét elfőtte tettem rá jó sok felaprított petrezselyem levelet, nagyon jó a gombával és a vajjal, és egy jó marék frissen reszelt parmezánt. Eddigre a tészta is elkészült, így csipesszel átszedtem erre a ragura a tésztát és még egy merőkanál főzővizet is hozzálöttyintettem, jobb ha inkább cuccos, nem bírom a szétszáradt tésztát.
Ezt jól összeforgattam, előtte már elzártam alatta a lángot, és mehetett is a tányérba. Ez elvileg minimum 4 emberes adag, de ha nincs előtte leves, vagy előétel szerintem simán lecsúszik 2 főnek is. Már aki szereti a gombát. Az rossz ember nem lehet. Én sem. :)

Almás pite gyorsan

Eredetileg keresztanyám gyártásában fogyasztottam nagy mennyiségben, ebből nem lehet csak egyet enni... Aztán mivel kaptam tőle nagy adag almát + receptet is, belevágtam, miért is ne, majd pont az almás pite fog nekem megkottyanni. :) Na jó, egy kicsit megkottyant, de ismétlés a tudás hangya, nem? :)
A recept egyszerű, hozzávalók itthon: 50 dkg liszt, 2 tojás, 10 dkg cukor, kis tejföl, alma, fahéj, vaj.
1,25 kg almát meghámoztam (Keresztanyám szerint 1-1,5 kg kell, én átlagoltam. :)), aztán belereszeltem egy lábasba, meglocsoltam kb. 2 evőkanálnyi limelével, adtam neki 5 dkg cukrot, és főztem amíg jól megpuhult, aztán tettem bele egy kis fahéjat, épp csak meghintettem vele, ez is ízlés kérdése... ja, én nem is szeretem a fahéjat.
Közben a robotgépben a lisztet összemorzsoltam 20 dkg vajjal, ehhez adtam egy zacskó sütőport, egy csipet sót (azt mindig teszek mindenbe, szerencsét hoz. :)), a maradék cukrot, aztán amikor ezt is megpörgettem ráütöttem a két tojást és hozzáöntöttem egy kis dobozos tejföl 2/3-át. (A tejföl is opcionális volt, lehet tejjel is hígítani, de azt sajna nem bírom.) Ezzel jó kis tészta lett, amit utána 2 részre osztva kinyújtottam, belisztezett tepsibe fektettem az alsót, megszórtam búzadarával, erre rászedtem, és szépen szétterítettem az almát rajta, majd ezt is megszórtam búzadarával és ráterítettem a másik tészta felet, majd megszurkáltam villával. 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig kell sütni, amíg elkezd pirulni a teteje is. Az enyém isteni lett, bár sajnos a nyújtás elég rojtosra sikeredett, néhol szét is szakadt, de a tésztának szárazabbnak kellett maradnia az alma magas nedvességtartalma miatt. Így elég rusztikus kinézetű lett, de nagyon finom, és az íze a lényeg, cukrászversenyt nem nyernék vele, de nem is oda készült. :)
Köszi a receptet Keresztanyám!!! :)

Rózsamuffin citromkrémmel

Ez a recept könnyű, de nem gyors, ha a rózsát mi magunk kandírozzuk, de az eredmény magáért beszél...
Szóval, az egész úgy indult, hogy a keresztfiam mindenáron virágot akart enni + keresztanyámnak gyönyörű rózsái vannak = kandírozzunk, aztán találjam ki mihez használjuk.
Így erős agymunka után a muffinhoz jutottam, mert az könnyű, variálható és jól mutat rajta a rózsaszirom.
Kandírozáshoz: összekevertem babalábasban 4 evőkanál vizet, 15 dkg cukorral, felforralva, kb. fél percre bele kell dobni a szirmokat, összekevertem, aztán elzárva, lecsöpögtetve, egyesével kiteregettem sütőpapírra, és otthagytam éjszakára. Reggelre szép, kemény, édes szirmok lettek.

A gyakori muffin sütőktől előre elnézést kérek, de ennek a receptjét is, mint sok mást, igen nagyvonalúan kezelem, így ide most azt írom le, amit tényleg beletettem, nem biztos, hogy ez egyébként egy tuti muffinrecept.
Szóval tettem 20 dkg liszthez, 5 dkg aprított mandulát, egy zacskó sütőport, egy csipet sót, ezeket összekevertem. Eközben 2 egész tojást felvertem a kandírozásból megmaradt összes, rózsaízű cukorsziruppal, hozzáadtam 8 dkg felolvasztott vajat, 1 evőkanál rózsavizet, 1 evőkanál (100%-os) citromlevet, 2 dl tejet (szigorúan szójából), ezeket is jól összekeverve, hozzáadtam a száraz anyagokat és kb. 4 keveréssel készen is volt. Tettem bele málnapiros ételszínezéket is, 10 cseppet, csak hogy rózsaszín legyen, már hogy stílusosak legyünk, de ez elhagyható, mert a krém miatt úgysem látszik igazán...
Ezeket a minimuffin formában, szívecskés papírkosárkákba töltöttem, félig, hogy ne legyenek nagyon pufik, mert mindenképpen krémet akartam rájuk, hogy ráragadjon a rózsa is. Nekem ebből az adagból 66 muffin született, de mini. :) Természetesen, 180 fokon, légkeverésesen sütöttem, 10-12 percig.
A tetejére elkészítettem a vajas citromkrémet, ami egyáltalán nem fogyókúrás, viszont nagyon jól kiegészíti, ezt az aromás sütit. 15 dkg puha vajat kikevertem 22 dkg porcukorral (könnyen ment, simán kézzel, habverővel :)) ehhez egy citrom reszelt héját, és levét adtam hozzá (max. 2 evőkanálnyi lé elég.) majd rákentem a kihűlt muffinok tetejére és ráhelyeztem a rózsaszirmokat is. Isteni volt, hamar elfogyott, de mondanom sem kell, a keresztfiamnak csak ennyi volt a véleménye: Nagyon finom a süti, de az a virág nem kéne rá... :)

Cantucci, a tuti olasz keksz

Igazság szerint, azt hiszem minden kedvenc számomra ami olasz étel, van egy kis olaszos agylövésem. De a cantucci elkészítésének az ötlete heteken keresztül motoszkált az agyamban, csak nem találtam egy igazán fogamra való receptet. Mindegyikkel volt valami bajom, legtöbbször az hogy nem volt itthon hozzá valami fontos hozzávaló, hogy is szokták mondani: "Az egész egy zacskó mandulával kezdődött..." :) Nálam is azzal és néhány maradék tojásfehérjével, ami egy tesztfőzésre készített créme brulée maradványa volt. (arról majd később, mert még köt a titoktartás, de már nem sokára beszámolhatok itt is) Ekkor több szakácskönyv feltúrása után, az ölemben kb. 4 könyvvel elszomorodva elolvastam a mailjeimet, és akkor hopp az aktuális Butlers hírlevélben mi figyel ott? Na mi? Hát igen, egy cantucci recept, így aztán most szuperül ide tudom írni a pontos hozzávalókat, és persze egyből azt is, amit én nem így csináltam. :)

Hozzávalók a Butlers hírlevele szerint:

• 10 dkg hántolt, pirított mandula (na természetesen nálam csak héjas volt)
• 10 dkg vaj
• 15 dkg cukor (én ehelyett csak 10 dkg nádcukrot tettem bele, tökéletes lett)
• 2 tojás (ehelyett pedig érkezett a maradék négy tojásfehérje)
• 30 dkg liszt
• 1 1/2 tk sütőpor
• 1 csipet só

A mandulát a legkönnyebben blansírozással szabadíthatjuk meg, a nem kívánatos kis barna (nem róka!:)) bundájától, ez nagyon könnyű (már mogyorónál is bevált) beletesszük a mandulát annyi forrásban lévő vízbe, amennyi legalább ellepi, 2-3 percig főzzük benne, és amikor már látjuk, hogy elválik a héjától leszűrjük, és szépen egyesével kinyomjuk a héjából. Aztán száraz serpenyőben megpirítottam, isteni az illata, és késsel durvára aprítottam. A lisztbe belekevertem a sót és a sütőport. A vajat a cukorral robotgépben habosra kevertem, majd hozzáadva a tojásfehérjéket még átkevertem. Aztán alacsonyabb fokozaton hozzá kell adagolni a lisztet, elvileg kanalanként, de én türelmetlen vagyok, szóval kb. 3 adagban azt is hozzákevertem. Ezután már spatulával belekevertem a mandulát, és két részre osztva a tésztát, lisztes kézzel, két rudat formáztam, akik egymás mellett is jókora távolságra és a tepsi szélétől is távol, jól elfértek a sütőpapíron.  Ebben a formában 180 fokon, 25 percig sütöttem, amikor aranybarna lett és kezdett repedezni, akkor kivettem, és némi pihentetés után fel kellett szeletelni, (ha nagy a szája az embernek, akkor akár 1,5-2 cm-es szeletekre) és visszatenni még 5-10 perce, ha nem elég jó a sütő alsó-felső sütése, akkor meg is kell forgatni, de nekem szerencsére egyenletesen megpirult mindkét oldala. A rácson való kihűlését sikerült megörökítenem, azután sajnos már nem tudtam dizájnos fotót készíteni, mert a család megérkezett látogatóba, és kávéval, kakaóval mártogatva nagyon gyorsan elfogyott. Isteni volt, állítólag dobozban sokáig eláll, már ha egyáltalán marad valakinek belőle, a dobozba rakni. Ja, és állítólag borral és teával sem utolsó, legközelebb azzal is kipróbálom.

Leveles tésztából, sajtos kosárka

A fagyasztó leolvasztásból származó másik csomag leveles tésztából mindenképpen valami sósat akartam, mivel az mindig jobban bejött nálunk. Igen ám, csak mi legyen benne? A csokis mandulás verzió elkészítése után tudtam már, hogy milyenre kell vágnom a tésztát, és hogy milyen jól működik a minimuffin forma kosárka készítéshez, így már csak a töltelék megalkotása kívánt némi agymunkát. Ezt is gyorsan eldöntötte a hűtő tartalma, tehát nincs apelláta, sajtos lesz. Ehhez a tölteléket úgy készítettem el, hogy amit találtam a hűtőben régi sajtokat, (volt ott némi parmezán, pecorino és egy kis provolone a kemény vonalat erősítve) beledobáltam az aprítóba, meglocsoltam olívaolajjal (a nagyobb darabokat felkockázva, elég szikkadt sajtok voltak), tettem hozzá egy kis frissen őrölt borsot, majd kapott egy evőkanál medvehagyma pesztót, csakazízekedvéér'. Mindez így nem volt több szerintem 15 dekánál, nem is kellett sokat tenni a kosárkákba sem, mindegyik kapott egy-egy teáskanállal, aztán sütő. Upsz tényleg a másiknál nem írtam, de a lényeg, a leveles tészta csomagolásán rajta van, hogyan kell sütni, de szerintem látszik, mikor készült el, és még egy örök igazság: Süss mindent, amiről nem tudod mennyin kell, 180 fokon, alsó-felső sütéssel, és abból biztosan nem lesz baj, ja és sűrűn ellenőrizd. :) Ez eddig nekem működött, természetesen ahol pontosan megadják, ott érdemes azt követni, de néha nálam, már ezt is legyőzte a tuti 180-alsó-felső.

Leveles tésztából csokis-mandulás süti

Az úgy volt, hogy le kellett olvasztanom a fagyasztómat... már nem tudtam a fiókokat betolni a jeges tömböktől. Kincseket találtam benne, amiket hirtelen fel kellett használni, így nagyon sütős-főzős napom lett. Találtam két csomag élesztős, leveles tésztát, ami ugyebár, ha nagyon felolvad használhatatlan, így gyorsan ki kellett találnom valamit. A csokis croissant-t már kilőttem régebben, valami új kell... No lássuk, legyen egyszerű és gyors... ekkor jött az isteni szikra, elő a minimuffin sütőt, szépen felkockáztam pontosan annyi darabra, ahány mélyedés van a kis tepsin (24), de ehhez esküszöm még a mérőszalagot is elővettem, hogy hogy lenne jobb, 3x8 vagy 4x6, hogy lesz szabályosabb, mértem, számoltam, osztottam, szoroztam és a 4x6 győzött, majdnem teljesen tökéletes négyzetek lettek így (lehet, hogy nem jó a szemmértékem?). Mivel nagyon szuper kis tepsi, így nem kell kivajazni sem, szóval szépen beletömködtem a mélyedésekbe a négyzeteket, szépen kisimítgattam a sarkaikat, kosárka házilag. :) A dilemmát hamar megoldottam, ez a csomag csokis lesz, egy tábla 70%-os csokit felkockáztam, szintén 24 darabra, ezt csak azért nem mértem, mert eredetileg 12 kocka volt, így csak azokat feleztem, brilliáns logika, mi? Szépen beletettem, aztán megszórtam mindegyiket szeletelt mandulával, és a tetejére barna cukrot szórtam, hogy megkaramellizálódjon. Na most, mint a képen is látszik, a karamellizálódásnak esélye sem volt, mivel a tészta szépen megnőtt és szerintem megette a cukrot, de a csoki erőssége miatt kellett hozzá a cukor íze

. Csodás kis meglepetések lettek, és persze olyan finomak, hogy még aznap elfogytak, alig tudtam kettőt titokban kimenteni a pilates tanáromnak.

Bármikor jöhet: Paradicsomos tészta

Bár nem éppen a megszokott vasárnapi ebéd, de sajnos a család nem ért még ide a mentőcsomaggal (húsleves+töltött kápi), így kénytelen voltam magamat menteni. :) Persze mondanom sem kell, hogy akkor kezdek el főzni, amikor már nagyon éhes vagyok, így ismét valami nagyon gyorsat kellett választanom. A kamra ismerete fényében, legyen paradicsomos tészta, úgyis sikerült szereznem jó kis olasz linguine-t, ami különösen jó ehhez, mellékesen jobban szeretem, mint a spagettit. Az eljárás egyszerű: felteszek vizet főni a tésztához, 10 dkg-ként 1 litert (természetesen, a hivatalos álláspont szerint), fedő alatt gyorsan felforr, és csak akkor sózom, ma 20 dkg-ot főztem, ez kb. 2 adag. Közben kevés olajon egy összetört fokhagymagerezdet átforgatok, épp csak, hogy ne keseredjen meg. Amíg a fokhagyma szépül, felbontok egy darabolt paradicsomkonzervet, (ebből príma olasz gyártmányúakat lehet kapni, amik legtöbbször sajnos verik az itthon megvásárolható paradicsomokat) és szépen ráöntöm a fokhagymára, sózom, borsozom, és teszek bele egy csipet cukrot, mert jót tesz a paradicsom savasságának. A tészta fő, a paradicsom rotyog, és közben lélekszakadva szaladok az erkélyre bazsalikomért, mert az muszáj!!! Pontosan 7 db szép bazsalikomlevél kerül rusztikusan összevágásra. Amikor a tészta elkészült, akkor elzárom a paradicsom alatt is, átszedem fogóval a tésztát a mártásba, az a jó ha jön bele egy kis főzővíz is, sőt én még direkt átkanalaztam vagy 3 kanállal. Összekeverem, mehet bele a bazsalikom is, és tálalom. Na jó ma csak azért tálaltam ilyen szépen, hogy lefotózhassam, egyébként mindent mindig összekeverek (ez is egy defektem). Csak hogy menjen bele némi fehérje is forgácsoltam rá némi pecorino-t, mivel már hetek óta a hűtőben aszalódik szegény, csak ilyen formában felhasználható. Nekem ez a minden időben, minden helyen étel, és a keresztfiam is imádja.