Csokis créme brulée a'la Segal

A neve ellenére ez egy nagyon könnyű, és gyors desszert, főleg ha másnap akarjuk megenni.

Természetesen ennek a receptnek is története van: Segal Viktor új könyvében (az Ízek és formákban, a Fiúbuli résznél) található, de én már régebben készítettem el, amikor jelentkeztem tesztfőzésre a kiadójához. Titoktartást kellett viszont fogadnom, addig amíg ki nem adják a könyvet, most azonban már szabad a pálya... :) Kivételesen megpróbáltam a receptet szóról-szóra betartani, elvégre azt teszteltem, hogy átlag konyhai tudással rendelkező szakácspalánták részére is könnyedén felfogható, és feldolgozható-e.

A recept 4 személyre (persze 8 volt megadva, de én feleztem):
250 ml tejszín
40 g min. 70%-os étcsoki (összetördelve, nálam a 70%-os Cote D'Or a menő)
vaníliarúd
40 g cukor
4 tojássárgája
4 ek nádcukor

Itt 120 fokra kell előmelegíteni a sütőt, kivételesen megdől a 180 fokos alaptételem...

A tejszínt a vaníliarúd kikapart magjaival, és a vaníliarúddal forráspontig melegítjük, és hozzáadva a cukor felét 20 percig állni hagyjuk (szerintem ilyen hidegben elég neki 10 perc is :)). Eközben a tojássárgáját a cukor másik felével fehéredésig keverjük. 

A meleg tejszínből kivesszük a vaníliarudat, és hozzáadjuk az összetört csokit, majd megvárjuk, hogy ez elolvadjon. (A tesztnél ez még az eredeti receptben nem szerepelt, mármint a "várás" így nekem ilyen kis pepita bruléem lett. :))

Ekkor hozzáadhatjuk a felvert tojáshabot, ügyelve, hogy ne legyen habos a teteje (jelentem, nekem az volt. :)) És a recept szerint itt még le is kell szűrni, az esetlegesen megkeményedett tojásdarabok miatt, namost, mivel féltem, hogy a csokit is kiszűröm, ami ugyebár nem olvadt el, ezt a lépést sajnos kihagytam. 

Ekkor formákba öntjük, nekem ez az adag 5 szufléformát töltött meg félig, majd a formákat egy magas falú tepsibe állítjuk, amit felöntünk az edényekben lévő anyag kétharmadáig meleg vízzel, és 45-50 percre a sütőbe tesszük. Nekem a szufléformák miatt kb. 1 óra 10 percet napoztak a sütőben, és még így sem dermedtek meg teljesen, de a laposabb créme brulée formákban ez bizonyára adott időn belül meg is történne. Ha kihűltek legalább 4 órára hűtőbe kell tenni, de a másnapi fogyasztás adja a tökéletes állagot.

Tálalás előtt a nádcukorral megszórjuk a tetejüket és karamellizáló pisztollyal ráolvasztjuk. (mondá' ezt a recept, namármost, kinek van otthon zsebsárkánya???, mert nekem nem volt, de kedves barátom megszánt az övével, hála az égnek. Ugyanis megpróbáltam az egyik barkácsáruházban beszerezni, de a félórás activityzés után sem jött át a kedves eladónak, hogy igazából én mit is akarok, úgyhogy feladtam.) Egyébként állítólag a grillezésre állított (180 fokos hehe :)) sütőben álítólag 5 perc alatt megtörténik vele a ráolvadás, anélkül, hogy a krém is ellágyulna, de ez az információ később jutott tudomásomra, úgyhogy ezt még ki fogom próbálni. 

Amikor legközelebb elkészítem. Mert el fogom. Mert isteni. 

Ja, és ajánlom mindenkinek a könyvet, mert telis-tele van isteni és gyönyörű receptekkel!!!

Marokkói szezámmagos keksz

Ennek a receptnek az eredetijét, egy kedves volt kolléganőm mutatta meg, miután megkóstolhattam az ő verzióját, ő is tett bele aszalt gyümölcsöt. A sajtkukac blogról olvastuk az eredeti receptet, amit persze, természetesen módosítottam. :)
Ma is csak a felét készítettem el, nem akartam sokáig sütögetni. Szükség van hozzá 112 g szezámmagra, amit serpenyőben kevergetve egy kicsit átpirítottam (a magvaknál akkor tudom, hogy jó már a pirítás, amikor a színén még éppen csak látszik, de az illata már fenséges), aztán a botmixer aprítójával lisztté őröltem. 63 g lisztet szintén serpenyőben egy picit átpirítva hozzáöntöttem. Ehhez tettem a nádcukrot, 120 g nekem elég hozzá, majd egy jó csipet sót. Ezeket szárazon összekevertem rendesen, majd aszalt vörös áfonyát, kb. 20 darabot, apró kockákra vágva beledobtam. Aztán egy tojást összekevertem egy púpos kanál narancsvirág vízzel (úgy lett púpos, hogy egy kicsi melléborult :)), az aromája miatt szerintem fontos bele, de egy kis fantáziával mással is helyettesíthető, nekem szerencsére volt itthon. Majd a tojással együtt beleöntöttem a lisztkeverékbe, és jól elkevertem, majd kézzel egy picit átgyúrtam, tényleg nem kell nagyon gyúrni, viszont ragad, mint a csuda. Ja, közben a sütőt természetesen már az elején bekapcsoltam a szokásos 180 fokra. Aztán egy tálkában vizet, egy másikban pedig szezámmagot készítettem a kezem ügyébe, kibéleltem sütőpapírral egy tepsit, és hajrá, jöhet a nyomkodás! :)
Vizes kézzel kisebb gömböket vettem ki, aztán mindkét oldalát belemártottam a szezámmagba, majd a tepsiben az ujjaimmal kilapítottam, nem szabad nagyon laposra, az első tepsiben nekem volt néhány igen lapi, és azoknak a széle sajnos megégett. Ja, és szerintem ennek elég a 160 fok is, ugyanis az égetés után lejjebb csavartam, és a második adag ezen a hőfokon szerintem tökéletes lett.
Imádnivaló kis kekszek, teázáshoz, és szerintem borozáshoz is, de leginkább bármikor. :)
Egyébként a múltkoriból tapasztalat, hogy sokáig eláll (véletlenül 2 a dobozban maradt vagy másfél hónapig), de ha felkínáljuk, azonnal elfogy. :)

Bazsalikomolaj

Itt van az ősz... de inkább néha télnek érzem, így eljött az ideje, hogy megszüntessem az erkélyen a fűszerkert nem fagyálló részét (bár az egyik ismerősöm szerint locsoljam fagyállóval... :)). Learattam jó nagy adag bazsalikomot, egy egész dézsányi cserép volt vele tele. Mosás, centrifugálás után már használható is, már alig vártam, imádom az illatát, az egész konyha bazsalikomillatú volt.
A botmixer aprítóküblijébe beledobáltam a leveleket, természetesen nem fért bele egyszerre, így az első adagot bőven meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, feldaraboltam, következő adag mehet rá, megint olajjal. Mondanom sem kell, végül az egész simán elfért benne, ugyebár a kisebb darabok kevesebb helyet foglalnak (fizika ez, vagy mi), jó nagy adag olajat locsoltam bele a végén, azzal is összepörgettem, elvégre bazsalikomolaj a végtermék. Amikor számomra megfelelő állagú lett egy üres bébiételes üvegbe töltöttem, a tetejét megszórtam (Maldon) sópehellyel, és még egy löttyintésnyi olajat kapott, hogy lezárja.
Nálam ez a télre való előkészületek egyike, nagyanyám is így csinálta volna, szerintem. :) (Főleg, ha használt volna bazsalikomot, és olívaolajat...)
Sok mindenhez felhasználható ez később, ha hirtelen nem jutok friss bazsalikomhoz, paradicsomlevesre, tésztákhoz, pesztóhoz, mozzarellához, és még millió ételhez, úgyhogy ilyenkor eszembe jut, hogy jövőre sokkal több bazsalikomot termelek, hogy legyen mindenhez.

Ősz van... jöhet a gombás tészta

Mondanom sem kell, hogy ezen az őszön nem sok eső esett, így sajnos kimaradt még eddig az erdei gombaszedés is. De nem baj, szerencsére venni lehet, a napsütés pedig még kitarthat úgy kb. december 23.-ig. :)
Így vásároltam egy adag barna csiperkét, szép nagyokat, mert már újra ránk tört a gombás tészta iránti vágy.
Természetesen egy újabb tésztás recept, aminél nem tudok pontos hozzávaló mértékegységeket, mert nem méregettem, annyira ki voltunk éhezve rá. :) Ez a póréhagymás, gyors verzió.
Linguine (vékony metélt) került hozzá, 30 dkg, ahhoz feltettem a vizet főni, közben a gombákból kiszedtem a tönkjét, (a Spar-os egységcsomagból 5-öt kivettem, az ment a tárkonyos ragulevesbe), aztán szépen folyó víz alatt lekeféltem őket, a tönköket megpucoltam, közben egy jó nagy serpenyőben kb. 10 dkg vajat felolvasztottam. 2 milliméteres szeletekre vágtam a gombát, hogy ne essen nagyon össze, és ugyanakkorára felkarikáztam egy teljes szál póréhagymát. Először a gombát dobtam a vajra, szépen el is is kezdett pirulni, aztán rögtön ment a hagyma is, só-bors kombó rájuk, és egy kis pirítás után csirke alaplét tettem rá 2 merőkanállal (szerencsémre épp készült a csirkeraguleves, így lopkodhattam közben.:)). Mikor a levét elfőtte tettem rá jó sok felaprított petrezselyem levelet, nagyon jó a gombával és a vajjal, és egy jó marék frissen reszelt parmezánt. Eddigre a tészta is elkészült, így csipesszel átszedtem erre a ragura a tésztát és még egy merőkanál főzővizet is hozzálöttyintettem, jobb ha inkább cuccos, nem bírom a szétszáradt tésztát.
Ezt jól összeforgattam, előtte már elzártam alatta a lángot, és mehetett is a tányérba. Ez elvileg minimum 4 emberes adag, de ha nincs előtte leves, vagy előétel szerintem simán lecsúszik 2 főnek is. Már aki szereti a gombát. Az rossz ember nem lehet. Én sem. :)

Almás pite gyorsan

Eredetileg keresztanyám gyártásában fogyasztottam nagy mennyiségben, ebből nem lehet csak egyet enni... Aztán mivel kaptam tőle nagy adag almát + receptet is, belevágtam, miért is ne, majd pont az almás pite fog nekem megkottyanni. :) Na jó, egy kicsit megkottyant, de ismétlés a tudás hangya, nem? :)
A recept egyszerű, hozzávalók itthon: 50 dkg liszt, 2 tojás, 10 dkg cukor, kis tejföl, alma, fahéj, vaj.
1,25 kg almát meghámoztam (Keresztanyám szerint 1-1,5 kg kell, én átlagoltam. :)), aztán belereszeltem egy lábasba, meglocsoltam kb. 2 evőkanálnyi limelével, adtam neki 5 dkg cukrot, és főztem amíg jól megpuhult, aztán tettem bele egy kis fahéjat, épp csak meghintettem vele, ez is ízlés kérdése... ja, én nem is szeretem a fahéjat.
Közben a robotgépben a lisztet összemorzsoltam 20 dkg vajjal, ehhez adtam egy zacskó sütőport, egy csipet sót (azt mindig teszek mindenbe, szerencsét hoz. :)), a maradék cukrot, aztán amikor ezt is megpörgettem ráütöttem a két tojást és hozzáöntöttem egy kis dobozos tejföl 2/3-át. (A tejföl is opcionális volt, lehet tejjel is hígítani, de azt sajna nem bírom.) Ezzel jó kis tészta lett, amit utána 2 részre osztva kinyújtottam, belisztezett tepsibe fektettem az alsót, megszórtam búzadarával, erre rászedtem, és szépen szétterítettem az almát rajta, majd ezt is megszórtam búzadarával és ráterítettem a másik tészta felet, majd megszurkáltam villával. 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig kell sütni, amíg elkezd pirulni a teteje is. Az enyém isteni lett, bár sajnos a nyújtás elég rojtosra sikeredett, néhol szét is szakadt, de a tésztának szárazabbnak kellett maradnia az alma magas nedvességtartalma miatt. Így elég rusztikus kinézetű lett, de nagyon finom, és az íze a lényeg, cukrászversenyt nem nyernék vele, de nem is oda készült. :)
Köszi a receptet Keresztanyám!!! :)

Rózsamuffin citromkrémmel

Ez a recept könnyű, de nem gyors, ha a rózsát mi magunk kandírozzuk, de az eredmény magáért beszél...
Szóval, az egész úgy indult, hogy a keresztfiam mindenáron virágot akart enni + keresztanyámnak gyönyörű rózsái vannak = kandírozzunk, aztán találjam ki mihez használjuk.
Így erős agymunka után a muffinhoz jutottam, mert az könnyű, variálható és jól mutat rajta a rózsaszirom.
Kandírozáshoz: összekevertem babalábasban 4 evőkanál vizet, 15 dkg cukorral, felforralva, kb. fél percre bele kell dobni a szirmokat, összekevertem, aztán elzárva, lecsöpögtetve, egyesével kiteregettem sütőpapírra, és otthagytam éjszakára. Reggelre szép, kemény, édes szirmok lettek.

A gyakori muffin sütőktől előre elnézést kérek, de ennek a receptjét is, mint sok mást, igen nagyvonalúan kezelem, így ide most azt írom le, amit tényleg beletettem, nem biztos, hogy ez egyébként egy tuti muffinrecept.
Szóval tettem 20 dkg liszthez, 5 dkg aprított mandulát, egy zacskó sütőport, egy csipet sót, ezeket összekevertem. Eközben 2 egész tojást felvertem a kandírozásból megmaradt összes, rózsaízű cukorsziruppal, hozzáadtam 8 dkg felolvasztott vajat, 1 evőkanál rózsavizet, 1 evőkanál (100%-os) citromlevet, 2 dl tejet (szigorúan szójából), ezeket is jól összekeverve, hozzáadtam a száraz anyagokat és kb. 4 keveréssel készen is volt. Tettem bele málnapiros ételszínezéket is, 10 cseppet, csak hogy rózsaszín legyen, már hogy stílusosak legyünk, de ez elhagyható, mert a krém miatt úgysem látszik igazán...
Ezeket a minimuffin formában, szívecskés papírkosárkákba töltöttem, félig, hogy ne legyenek nagyon pufik, mert mindenképpen krémet akartam rájuk, hogy ráragadjon a rózsa is. Nekem ebből az adagból 66 muffin született, de mini. :) Természetesen, 180 fokon, légkeverésesen sütöttem, 10-12 percig.
A tetejére elkészítettem a vajas citromkrémet, ami egyáltalán nem fogyókúrás, viszont nagyon jól kiegészíti, ezt az aromás sütit. 15 dkg puha vajat kikevertem 22 dkg porcukorral (könnyen ment, simán kézzel, habverővel :)) ehhez egy citrom reszelt héját, és levét adtam hozzá (max. 2 evőkanálnyi lé elég.) majd rákentem a kihűlt muffinok tetejére és ráhelyeztem a rózsaszirmokat is. Isteni volt, hamar elfogyott, de mondanom sem kell, a keresztfiamnak csak ennyi volt a véleménye: Nagyon finom a süti, de az a virág nem kéne rá... :)

Cantucci, a tuti olasz keksz

Igazság szerint, azt hiszem minden kedvenc számomra ami olasz étel, van egy kis olaszos agylövésem. De a cantucci elkészítésének az ötlete heteken keresztül motoszkált az agyamban, csak nem találtam egy igazán fogamra való receptet. Mindegyikkel volt valami bajom, legtöbbször az hogy nem volt itthon hozzá valami fontos hozzávaló, hogy is szokták mondani: "Az egész egy zacskó mandulával kezdődött..." :) Nálam is azzal és néhány maradék tojásfehérjével, ami egy tesztfőzésre készített créme brulée maradványa volt. (arról majd később, mert még köt a titoktartás, de már nem sokára beszámolhatok itt is) Ekkor több szakácskönyv feltúrása után, az ölemben kb. 4 könyvvel elszomorodva elolvastam a mailjeimet, és akkor hopp az aktuális Butlers hírlevélben mi figyel ott? Na mi? Hát igen, egy cantucci recept, így aztán most szuperül ide tudom írni a pontos hozzávalókat, és persze egyből azt is, amit én nem így csináltam. :)

Hozzávalók a Butlers hírlevele szerint:

• 10 dkg hántolt, pirított mandula (na természetesen nálam csak héjas volt)
• 10 dkg vaj
• 15 dkg cukor (én ehelyett csak 10 dkg nádcukrot tettem bele, tökéletes lett)
• 2 tojás (ehelyett pedig érkezett a maradék négy tojásfehérje)
• 30 dkg liszt
• 1 1/2 tk sütőpor
• 1 csipet só

A mandulát a legkönnyebben blansírozással szabadíthatjuk meg, a nem kívánatos kis barna (nem róka!:)) bundájától, ez nagyon könnyű (már mogyorónál is bevált) beletesszük a mandulát annyi forrásban lévő vízbe, amennyi legalább ellepi, 2-3 percig főzzük benne, és amikor már látjuk, hogy elválik a héjától leszűrjük, és szépen egyesével kinyomjuk a héjából. Aztán száraz serpenyőben megpirítottam, isteni az illata, és késsel durvára aprítottam. A lisztbe belekevertem a sót és a sütőport. A vajat a cukorral robotgépben habosra kevertem, majd hozzáadva a tojásfehérjéket még átkevertem. Aztán alacsonyabb fokozaton hozzá kell adagolni a lisztet, elvileg kanalanként, de én türelmetlen vagyok, szóval kb. 3 adagban azt is hozzákevertem. Ezután már spatulával belekevertem a mandulát, és két részre osztva a tésztát, lisztes kézzel, két rudat formáztam, akik egymás mellett is jókora távolságra és a tepsi szélétől is távol, jól elfértek a sütőpapíron.  Ebben a formában 180 fokon, 25 percig sütöttem, amikor aranybarna lett és kezdett repedezni, akkor kivettem, és némi pihentetés után fel kellett szeletelni, (ha nagy a szája az embernek, akkor akár 1,5-2 cm-es szeletekre) és visszatenni még 5-10 perce, ha nem elég jó a sütő alsó-felső sütése, akkor meg is kell forgatni, de nekem szerencsére egyenletesen megpirult mindkét oldala. A rácson való kihűlését sikerült megörökítenem, azután sajnos már nem tudtam dizájnos fotót készíteni, mert a család megérkezett látogatóba, és kávéval, kakaóval mártogatva nagyon gyorsan elfogyott. Isteni volt, állítólag dobozban sokáig eláll, már ha egyáltalán marad valakinek belőle, a dobozba rakni. Ja, és állítólag borral és teával sem utolsó, legközelebb azzal is kipróbálom.