Természetesen ennek a receptnek is története van: Segal Viktor új könyvében (az Ízek és formákban, a Fiúbuli résznél) található, de én már régebben készítettem el, amikor jelentkeztem tesztfőzésre a kiadójához. Titoktartást kellett viszont fogadnom, addig amíg ki nem adják a könyvet, most azonban már szabad a pálya... :) Kivételesen megpróbáltam a receptet szóról-szóra betartani, elvégre azt teszteltem, hogy átlag konyhai tudással rendelkező szakácspalánták részére is könnyedén felfogható, és feldolgozható-e.
250 ml tejszín
40 g min. 70%-os étcsoki (összetördelve, nálam a 70%-os Cote D'Or a menő)
vaníliarúd
40 g cukor
4 tojássárgája
4 ek nádcukor
Itt 120 fokra kell előmelegíteni a sütőt, kivételesen megdől a 180 fokos alaptételem...
A tejszínt a vaníliarúd kikapart magjaival, és a vaníliarúddal forráspontig melegítjük, és hozzáadva a cukor felét 20 percig állni hagyjuk (szerintem ilyen hidegben elég neki 10 perc is :)). Eközben a tojássárgáját a cukor másik felével fehéredésig keverjük.
A meleg tejszínből kivesszük a vaníliarudat, és hozzáadjuk az összetört csokit, majd megvárjuk, hogy ez elolvadjon. (A tesztnél ez még az eredeti receptben nem szerepelt, mármint a "várás" így nekem ilyen kis pepita bruléem lett. :))
Ekkor hozzáadhatjuk a felvert tojáshabot, ügyelve, hogy ne legyen habos a teteje (jelentem, nekem az volt. :)) És a recept szerint itt még le is kell szűrni, az esetlegesen megkeményedett tojásdarabok miatt, namost, mivel féltem, hogy a csokit is kiszűröm, ami ugyebár nem olvadt el, ezt a lépést sajnos kihagytam.
Ekkor formákba öntjük, nekem ez az adag 5 szufléformát töltött meg félig, majd a formákat egy magas falú tepsibe állítjuk, amit felöntünk az edényekben lévő anyag kétharmadáig meleg vízzel, és 45-50 percre a sütőbe tesszük. Nekem a szufléformák miatt kb. 1 óra 10 percet napoztak a sütőben, és még így sem dermedtek meg teljesen, de a laposabb créme brulée formákban ez bizonyára adott időn belül meg is történne. Ha kihűltek legalább 4 órára hűtőbe kell tenni, de a másnapi fogyasztás adja a tökéletes állagot.
Tálalás előtt a nádcukorral megszórjuk a tetejüket és karamellizáló pisztollyal ráolvasztjuk. (mondá' ezt a recept, namármost, kinek van otthon zsebsárkánya???, mert nekem nem volt, de kedves barátom megszánt az övével, hála az égnek. Ugyanis megpróbáltam az egyik barkácsáruházban beszerezni, de a félórás activityzés után sem jött át a kedves eladónak, hogy igazából én mit is akarok, úgyhogy feladtam.) Egyébként állítólag a grillezésre állított (180 fokos hehe :)) sütőben álítólag 5 perc alatt megtörténik vele a ráolvadás, anélkül, hogy a krém is ellágyulna, de ez az információ később jutott tudomásomra, úgyhogy ezt még ki fogom próbálni.
Amikor legközelebb elkészítem. Mert el fogom. Mert isteni.
Ja, és ajánlom mindenkinek a könyvet, mert telis-tele van isteni és gyönyörű receptekkel!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése