Leveles tésztából csokis-mandulás süti

Az úgy volt, hogy le kellett olvasztanom a fagyasztómat... már nem tudtam a fiókokat betolni a jeges tömböktől. Kincseket találtam benne, amiket hirtelen fel kellett használni, így nagyon sütős-főzős napom lett. Találtam két csomag élesztős, leveles tésztát, ami ugyebár, ha nagyon felolvad használhatatlan, így gyorsan ki kellett találnom valamit. A csokis croissant-t már kilőttem régebben, valami új kell... No lássuk, legyen egyszerű és gyors... ekkor jött az isteni szikra, elő a minimuffin sütőt, szépen felkockáztam pontosan annyi darabra, ahány mélyedés van a kis tepsin (24), de ehhez esküszöm még a mérőszalagot is elővettem, hogy hogy lenne jobb, 3x8 vagy 4x6, hogy lesz szabályosabb, mértem, számoltam, osztottam, szoroztam és a 4x6 győzött, majdnem teljesen tökéletes négyzetek lettek így (lehet, hogy nem jó a szemmértékem?). Mivel nagyon szuper kis tepsi, így nem kell kivajazni sem, szóval szépen beletömködtem a mélyedésekbe a négyzeteket, szépen kisimítgattam a sarkaikat, kosárka házilag. :) A dilemmát hamar megoldottam, ez a csomag csokis lesz, egy tábla 70%-os csokit felkockáztam, szintén 24 darabra, ezt csak azért nem mértem, mert eredetileg 12 kocka volt, így csak azokat feleztem, brilliáns logika, mi? Szépen beletettem, aztán megszórtam mindegyiket szeletelt mandulával, és a tetejére barna cukrot szórtam, hogy megkaramellizálódjon. Na most, mint a képen is látszik, a karamellizálódásnak esélye sem volt, mivel a tészta szépen megnőtt és szerintem megette a cukrot, de a csoki erőssége miatt kellett hozzá a cukor íze

. Csodás kis meglepetések lettek, és persze olyan finomak, hogy még aznap elfogytak, alig tudtam kettőt titokban kimenteni a pilates tanáromnak.