Csokis créme brulée a'la Segal

A neve ellenére ez egy nagyon könnyű, és gyors desszert, főleg ha másnap akarjuk megenni.

Természetesen ennek a receptnek is története van: Segal Viktor új könyvében (az Ízek és formákban, a Fiúbuli résznél) található, de én már régebben készítettem el, amikor jelentkeztem tesztfőzésre a kiadójához. Titoktartást kellett viszont fogadnom, addig amíg ki nem adják a könyvet, most azonban már szabad a pálya... :) Kivételesen megpróbáltam a receptet szóról-szóra betartani, elvégre azt teszteltem, hogy átlag konyhai tudással rendelkező szakácspalánták részére is könnyedén felfogható, és feldolgozható-e.

A recept 4 személyre (persze 8 volt megadva, de én feleztem):
250 ml tejszín
40 g min. 70%-os étcsoki (összetördelve, nálam a 70%-os Cote D'Or a menő)
vaníliarúd
40 g cukor
4 tojássárgája
4 ek nádcukor

Itt 120 fokra kell előmelegíteni a sütőt, kivételesen megdől a 180 fokos alaptételem...

A tejszínt a vaníliarúd kikapart magjaival, és a vaníliarúddal forráspontig melegítjük, és hozzáadva a cukor felét 20 percig állni hagyjuk (szerintem ilyen hidegben elég neki 10 perc is :)). Eközben a tojássárgáját a cukor másik felével fehéredésig keverjük. 

A meleg tejszínből kivesszük a vaníliarudat, és hozzáadjuk az összetört csokit, majd megvárjuk, hogy ez elolvadjon. (A tesztnél ez még az eredeti receptben nem szerepelt, mármint a "várás" így nekem ilyen kis pepita bruléem lett. :))

Ekkor hozzáadhatjuk a felvert tojáshabot, ügyelve, hogy ne legyen habos a teteje (jelentem, nekem az volt. :)) És a recept szerint itt még le is kell szűrni, az esetlegesen megkeményedett tojásdarabok miatt, namost, mivel féltem, hogy a csokit is kiszűröm, ami ugyebár nem olvadt el, ezt a lépést sajnos kihagytam. 

Ekkor formákba öntjük, nekem ez az adag 5 szufléformát töltött meg félig, majd a formákat egy magas falú tepsibe állítjuk, amit felöntünk az edényekben lévő anyag kétharmadáig meleg vízzel, és 45-50 percre a sütőbe tesszük. Nekem a szufléformák miatt kb. 1 óra 10 percet napoztak a sütőben, és még így sem dermedtek meg teljesen, de a laposabb créme brulée formákban ez bizonyára adott időn belül meg is történne. Ha kihűltek legalább 4 órára hűtőbe kell tenni, de a másnapi fogyasztás adja a tökéletes állagot.

Tálalás előtt a nádcukorral megszórjuk a tetejüket és karamellizáló pisztollyal ráolvasztjuk. (mondá' ezt a recept, namármost, kinek van otthon zsebsárkánya???, mert nekem nem volt, de kedves barátom megszánt az övével, hála az égnek. Ugyanis megpróbáltam az egyik barkácsáruházban beszerezni, de a félórás activityzés után sem jött át a kedves eladónak, hogy igazából én mit is akarok, úgyhogy feladtam.) Egyébként állítólag a grillezésre állított (180 fokos hehe :)) sütőben álítólag 5 perc alatt megtörténik vele a ráolvadás, anélkül, hogy a krém is ellágyulna, de ez az információ később jutott tudomásomra, úgyhogy ezt még ki fogom próbálni. 

Amikor legközelebb elkészítem. Mert el fogom. Mert isteni. 

Ja, és ajánlom mindenkinek a könyvet, mert telis-tele van isteni és gyönyörű receptekkel!!!

Marokkói szezámmagos keksz

Ennek a receptnek az eredetijét, egy kedves volt kolléganőm mutatta meg, miután megkóstolhattam az ő verzióját, ő is tett bele aszalt gyümölcsöt. A sajtkukac blogról olvastuk az eredeti receptet, amit persze, természetesen módosítottam. :)
Ma is csak a felét készítettem el, nem akartam sokáig sütögetni. Szükség van hozzá 112 g szezámmagra, amit serpenyőben kevergetve egy kicsit átpirítottam (a magvaknál akkor tudom, hogy jó már a pirítás, amikor a színén még éppen csak látszik, de az illata már fenséges), aztán a botmixer aprítójával lisztté őröltem. 63 g lisztet szintén serpenyőben egy picit átpirítva hozzáöntöttem. Ehhez tettem a nádcukrot, 120 g nekem elég hozzá, majd egy jó csipet sót. Ezeket szárazon összekevertem rendesen, majd aszalt vörös áfonyát, kb. 20 darabot, apró kockákra vágva beledobtam. Aztán egy tojást összekevertem egy púpos kanál narancsvirág vízzel (úgy lett púpos, hogy egy kicsi melléborult :)), az aromája miatt szerintem fontos bele, de egy kis fantáziával mással is helyettesíthető, nekem szerencsére volt itthon. Majd a tojással együtt beleöntöttem a lisztkeverékbe, és jól elkevertem, majd kézzel egy picit átgyúrtam, tényleg nem kell nagyon gyúrni, viszont ragad, mint a csuda. Ja, közben a sütőt természetesen már az elején bekapcsoltam a szokásos 180 fokra. Aztán egy tálkában vizet, egy másikban pedig szezámmagot készítettem a kezem ügyébe, kibéleltem sütőpapírral egy tepsit, és hajrá, jöhet a nyomkodás! :)
Vizes kézzel kisebb gömböket vettem ki, aztán mindkét oldalát belemártottam a szezámmagba, majd a tepsiben az ujjaimmal kilapítottam, nem szabad nagyon laposra, az első tepsiben nekem volt néhány igen lapi, és azoknak a széle sajnos megégett. Ja, és szerintem ennek elég a 160 fok is, ugyanis az égetés után lejjebb csavartam, és a második adag ezen a hőfokon szerintem tökéletes lett.
Imádnivaló kis kekszek, teázáshoz, és szerintem borozáshoz is, de leginkább bármikor. :)
Egyébként a múltkoriból tapasztalat, hogy sokáig eláll (véletlenül 2 a dobozban maradt vagy másfél hónapig), de ha felkínáljuk, azonnal elfogy. :)

Bazsalikomolaj

Itt van az ősz... de inkább néha télnek érzem, így eljött az ideje, hogy megszüntessem az erkélyen a fűszerkert nem fagyálló részét (bár az egyik ismerősöm szerint locsoljam fagyállóval... :)). Learattam jó nagy adag bazsalikomot, egy egész dézsányi cserép volt vele tele. Mosás, centrifugálás után már használható is, már alig vártam, imádom az illatát, az egész konyha bazsalikomillatú volt.
A botmixer aprítóküblijébe beledobáltam a leveleket, természetesen nem fért bele egyszerre, így az első adagot bőven meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, feldaraboltam, következő adag mehet rá, megint olajjal. Mondanom sem kell, végül az egész simán elfért benne, ugyebár a kisebb darabok kevesebb helyet foglalnak (fizika ez, vagy mi), jó nagy adag olajat locsoltam bele a végén, azzal is összepörgettem, elvégre bazsalikomolaj a végtermék. Amikor számomra megfelelő állagú lett egy üres bébiételes üvegbe töltöttem, a tetejét megszórtam (Maldon) sópehellyel, és még egy löttyintésnyi olajat kapott, hogy lezárja.
Nálam ez a télre való előkészületek egyike, nagyanyám is így csinálta volna, szerintem. :) (Főleg, ha használt volna bazsalikomot, és olívaolajat...)
Sok mindenhez felhasználható ez később, ha hirtelen nem jutok friss bazsalikomhoz, paradicsomlevesre, tésztákhoz, pesztóhoz, mozzarellához, és még millió ételhez, úgyhogy ilyenkor eszembe jut, hogy jövőre sokkal több bazsalikomot termelek, hogy legyen mindenhez.