Kolbászcsipsz, a kedvencem...

Sikerült ismét finom kolbászt vennem, nagyon szeretem, és általában csak simán kenyérrel megeszem, nem szoktam az ételekbe tenni, mert a kolbász, az kolbász, és nem kolbászos "valami" (a valami behelyettesíthető lecsóval és egyebekkel) de azokba egyébként sem jófajta füstölt, szárazkolbászt szoktak tenni. Ma reggeli szalonna sütésem közben (ja igen ez az egyik defektem, hogy szombatonként muszáj sült szalonnát reggeliznem... hmmm sok defektem van) eszembe jutott, hogy jöhet mellé néhány karika kolbász is, majd evés közben rámtört: a kolbászcsipsz levessel szintén nagyon bejön, szóval legyen akkor jó sok. Így ledolgoztam a reggelit, gyorsan sütöttem még jó néhányat (egy fél szál kolbászt :)) és hajrá krumplileves! Na de nem ám sima, legyen BURGONYAkrémleves, csak azért mert a krumplikrém furán hangzik. 3 öklömnyi krumplit megpucoltam, kevés olajon egy gerezd lereszelt fokhagymát megpirítottam, majd erre a kockára vágott krumplit ráöntöttem és egy kicsit átforgattam benne. Egy tálkába kockáztam a krumplit, ez lett a mérce, így másfél tálkányi vízzel felöntöttem, megsóztam, és egy kávéskanálnyi szárított tárkonnyal bolondítottam. A tárkony ciki, hogy szárított, de sajnos nálam nem élt meg a zöld... biztos nem bírta a klímát az erkélyen. Ja és nekem kell hozzá az íze, kicsit különlegessé teszi. Amikor a krumpli megfőtt, ezt állandó beleszurkálással ellenőriztem, akkor még melegen bele a turmixba, és adjad neki!!! Azután tányérba öntöm, beledobálom a kolbászcsipszeket, és meglocsolom a kolbi zsírjával, nehogy kárba vesszen. :) Ez volt a mai ebéd, de mivel most írtam le, megint ennem kell belőle. Keresztfiam szavaival élve: delísösz.